Bármilyen előadásról is legyen szó, az mindig hat az emberek szívére és lelkére, de a táncra ez különösen igaz - a zene, az ének, a táncmozdulatok…

A Rézhúros Banda a megszokott odaadással, profizmussal húzta a talpalávalót, ám mellettük új színt hozott a mórahalmi táncosok életébe, és megörvendeztette a lelkünket a Szekeres Band vérpezsdítő muzsikája.

A legkisebbek mindig megolvasztják a szívünket: a népi játékok láttán újra gyerekek leszünk, a kezdő lépésekkel töretlen lelkesedés párosul. A felnőttek tánca reményt ad: soha nem késő el- esetleg újrakezdeni a tánc mesterségét kitanulni. A nagyobbak láttán pedig egyszerre szorul össze és tárul ki a nézők szíve. Ekkor értjük meg, mit is jelent az a szenvedély, amit minden tavasszal, a jubiláló táncosok köszöntésekor, emleget a legszenvedélyesebb táncos, Editke.

Az idei gálaműsor alkalmával többször elhangzott az összetartás, a szerető és befogadó közösség szerepének fontossága, amelyet táncosaink példamutatóan közvetítenek mindannyiunk számára. Ezek az értékek 1920 óta a magyarság számára még fontosabbá váltak, mint előtte. Többek között ezért is lehetünk méltán büszkék arra, hogy táncosaink kitartó munkájára és remek közösségére felfigyeltek városunkon kívül is: felkérést kaptak, hogy működjenek közre Koltay Gábor Trianon című rockoperájában.
Szívből gratulálok minden néző nevében!

A néptáncosok krónikása